Hölvényi György európai parlamenti képviselő Themistoklis Asthenidisnek, a Mace Magazin újságírójának beszélt az Európai Unió és az Afrikai Unió közötti új partnerségi megállapodással kapcsolatos elvárásokról. A megállapodás öt fő pillérből áll: zöld átmenet és az energiához való hozzáférés, digitális átalakulás, fenntartható növekedés és foglalkoztatás, béke és kormányzás, valamint migráció és mobilitás.
Ön az európai-afrikai politika megváltoztatását szorgalmazta, „egy jobbközép, kereszténydemokrata álláspontot” követve.
Felvázolná politikai prioritásait, amikor pártja (az Európai Néppárt vagy EPP) afrikai politikával kapcsolatos álláspontjáról van szó?
A korábbi Afrikával kapcsolatos tárgyalásokkor a kereskedelem, a gazdaság és az oktatás kérdései jellemzően kevesebb figyelmet kaptak. A témában zajló közbeszédet a szegénység elleni küzdelem uralta, de valójában nem lehet szétválasztani ezeket a kérdéseket. Holisztikus, emberközpontú megközelítésre van szükségünk, párbeszédet kell folytatnunk partnereinkkel. Az EPP európai parlamenti frakciója ezt a megközelítést alkalmazta a múltban is. Erre példa a Windhoek Dialogue elnevezésű kezdeményezés is, amely az afrikai partnerekkel mint egyenrangú felekkel folytatott politikai párbeszédhez biztosított platformot. Hallgatnunk kell afrikai partnereinkre, ahelyett, hogy kioktatnánk őket. Fenntartható fejlődést csak azokon a területeken érhetünk el, ahol ők is változást akarnak. A kontinens fejlődését Afrikának magának kell irányítania.
Emellett azt is fel kell ismernünk, hogy a mai EU gyökeresen különbözik a 20 évvel ezelőttitől. 2004-ben az új tagállamok belépésével, az országok egy teljesen új csoportja csatlakozott az Unióhoz. Olyan országok, amelyek nem rendelkeznek gyarmati múlttal, így egy merőben új helyzetből közelítenek Afrikához. Ezeknek az országoknak, köztük Magyarországnak az átmenete a diktatúrából a demokráciába szintén fontos tapasztalat, amelyet meg kell osztanunk partnereinkkel. Az elmúlt néhány évben 14 afrikai országba volt lehetőségem ellátogatni, és ezekben az országokban egyértelműen nagy a nyitottság irántunk. A közeledés már meg is kezdődött, a V4-ek országai például lépéseket tesznek saját, humanitárius és fejlesztési ügynökségeik felállítására. Az afrikai kontinensen különböző partnerekkel folytatott megbeszéléseimből világosan látszik, hogy a biztonság az egyik kulcsfontosságú alapfeltétel a fejlődéshez. Afrikának biztonságra és stabilitásra van szüksége, enélkül ugyanis nincs fenntartható gazdasági növekedés. Ennek másik kulcsa a munkahelyteremtés. Évente 10-12 millió fiatal lép a munkaerőpiacra, eközben a munkahelyek száma csupán 3,1 millióval bővül. Ezt a különbséget csökkenteni kell, de ez csak akkor lehetséges, ha a fiatalok hozzájutnak a munkaerőpiac által megkövetelt tudáshoz és készségekhez. Az EU-nak támogatnia kell az afrikai partnereket a minőségi oktatáshoz való hozzáférés javításában és a szakképzésbe való befektetésben. A köz- és a magánszféra közötti együttműködés ebben az összefüggésben kulcsfontosságú. Emellett az oktatásnak és szakképzésnek figyelembe kell vennie a munkaerő-piaci igényeket. Nekünk, kereszténydemokrata politikusoknak ezek sarkalatos pontok.
Az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának tagjaként és az Európai Néppárt frakciójának szakmai vezetőjeként Ön aktívan részt vett a képviselőcsoportja fejlesztéspolitikáról szóló állásfoglalásának kidolgozásában, különösen az Afrikával való fejlesztési együttműködéssel kapcsolatban.
Melyek a dokumentum fő témái és prioritásai, és hogyan képzeli, milyen hatással lesz a dokumentum képviselőcsoportjának Afrika-politikájára az elkövetkező években?
Mint már felvázoltam, a biztonság, az oktatás, a munkahelyteremtés és a magánberuházások kulcsfontosságúak a képviselőcsoportunknak. Ezek a területek mind összefüggenek, és elengedhetetlenek Afrika fejlődéséhez. Egy másik égető kihívás az éghajlatváltozás. Többet kell tennünk azért, hogy segítsük az afrikai országok ellenálló képességének növekedését. Továbbá létfontosságú az innovatív mezőgazdasági és vízgazdálkodási technológiák kialakítása is. Ez közvetlen kapcsolatban áll az élelmezésbiztonság és a mezőgazdasági beruházások kérdésével, valamint a munkahelyteremtéssel, hiszen Afrika lakosságának 70 százaléka a mezőgazdaságból él. A fejlesztéspolitikát holisztikusan kell szemlélnünk, és nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a különböző szakpolitikai területek közötti összhangra. Ez hatékonysági kérdés is. Az EU a világ legnagyobb fejlesztési donorja, de a fejlesztési célú kiadásaink eredményei messze elmaradnak a kitűzött céloktól. Ez veszélyezteti az EU hitelességét. A korrupció kezelése, a jó kormányzás támogatása és a Covid-19 hatásainak kezelése szintén olyan témák, amelyek a fent említett kihívásokhoz kapcsolódnak, és amelyek azonnali cselekvést igényelnek részünkről.
Hogyan kívánja az Önök állásfoglalása elősegíteni a kutatást és az innovációt, amely segíthet az éhezés felszámolásában egy olyan kontinensen, amely a világ leggyorsabban növekvő kontinense, és egyben a világ népességének több mint fele élelmezési bizonytalansággal küzd?
A szub-szaharai Afrika rendelkezik a világ mezőgazdaságilag megművelhető területeinek negyedével, mégis csupán a világ termelésnek 10 százaléka származik innen. Az afrikai kontinens képes az önellátásra az élelmiszertermelés terén, ha adottak a megfelelő feltételek. Természetesen a különböző országok és régiók különböző kihívásokkal néznek szembe. Általánosságban azonban elmondható, hogy az alacsony termelékenység miatt az afrikai mezőgazdaság nem versenyképes. Az afrikai gazdákat képessé kell tenni arra, hogy fokozzák az agrárium versenyképességét.
Látni kell, az afrikai gazdáknak nincsenek meg a pénzügyi lehetőségeik ahhoz, hogy újításokat és éghajlatváltozással szemben ellenálló mezőgazdasági módszereket vezessenek be. Emellett a piacokhoz való hozzáférés terén is nehézségekkel küzdenek.
Azért, hogy ezt a problémát kezeljük növelnünk kell a mezőgazdasági beruházásokat, és biztosítani kell a mikrofinanszírozáshoz való hozzájutást. Az EU a beruházások és a pénzügyi szolgáltatások terén rendelkezésre álló erőteljes eszköztárával hatékonyan tud fellépni ezen a területen. A pénzügyi támogatás mellett nagyon fontos a politikai párbeszéd, a technikai segítségnyújtás és a szaktudás. Az EU-nak támogatnia kell az afrikai innovációt és azokat a különböző természetes megoldásokat, amelyek már most is nemzetközi figyelmet élveznek.
Az Európai Néppárt Afrika-politikáról szóló állásfoglalásának elfogadása előtt az Ön képviselőcsoportja közmeghallgatást rendezett külső szakértőkkel, hogy megvitassák az Afrikával kapcsolatos politikai prioritásokat. Hogyan reagáltak az ebben a folyamatban részt vevő érdekelt felek az Ön javaslataira, hogyan közelítenek a közelgő csúcstalálkozóhoz, és mit tanult az ő hozzászólásaikból?
Az általunk rendezett közmeghallgatás fontos lehetőség volt arra, hogy az afrikai szakértők véleményét beépítsük a frakció stratégiai állásfoglalásába. Foglalkoztunk a magánberuházások, a kereskedelem, a munkahelyteremtés, a mezőgazdaság, a jó kormányzás témájával, az egyházi szervezetek fejlesztési együttműködésben betöltött szerepével, valamint Kína és más nemzetközi versenytársak növekvő jelenlétével Afrikában. A meghívottak hangsúlyozták, hogy a biztonság hiánya döntő akadálya az előre lépésnek Afrikában.
Kiemelték, hogy a szakképzést a munkaerőpiac követelményeihez és lehetőségeihez kell igazítani. Ez nagyon fontos az uniós szakpolitikák kialakítása szempontjából, különösen az oktatással kapcsolatos kiadásokra szánt 6 milliárd eurós többlettámogatás összefüggésben.
Az afrikai népesség 70%-a 30 év alatti. A munkaerőpiacra való bejutás csak az oktatáson keresztül lehetséges, és csakis akkor, ha a fiatalok ott megszerzik a modern munkaerőpiac által megkövetelt készségeket.
Az oktatásról és a humán fejlődésről általánosságban szólva meg kell jegyeznünk, hogy a szub-szaharai térségben az egészségügyi és oktatási szolgáltatások 40%-át egyházak és egyházi szervezetek nyújtják. Ezek olyan partnerek, amelyeket a Bizottság gyakran elhanyagol, annak ellenére, hogy vallási hovatartozásuktól függetlenül közvetlen kapcsolatban állnak a kiszolgáltatott emberekkel. Az egyházak jól integrált részei az afrikai civil társadalomnak. Az oktatásban és az egészségügyben végzett munkájuk gyakran az egyetlen lehetőség az emberek számára, hogy hozzáférjenek ezekhez a szolgáltatásokhoz. Olyan területeket fednek le, ahol az állam nem tud elég segítséget nyújtani.
Szerepük a konfliktuskezelésben is nélkülözhetetlen. Ilyen például a Közép-afrikai Köztársaság esete, ahol az ország érseke és főimámja azzal a céllal látogatta végig a muszlim és keresztény közösségeket, hogy véget vessenek az országban zajló erőszakos összecsapásoknak.
Gyakran halljuk, afrikai partnereinktől, hogy „kereskedelmet, és nem segélyt” kérnek, és ezt az álláspontot hagyományosan a jobbközép képviseli. Mennyire fontos, hogy az EU eltávolodjon a korábbi segélyező-segélyezett viszonytól, amelyben Afrika a fejlesztési adományoktól függött? Ön korábban arról beszélt, hogy „a fejlesztési politikát az elmúlt harminc évben a baloldali és liberális politikai erők uralták”. Van elég lendület az Európai Parlamentben ahhoz, hogy új megközelítést alkalmazzunk az Afrikával való kapcsolatunkban?
Erre a kérdésre válaszolva Nana Akufo-Addo ghánai elnök tavaly decemberi, az Európai Parlamentben elmondott beszédére utalnék. Akufo-Addo elnök kijelentette, hogy Afrika egyenrangú partnerséget akar Európával, és hangsúlyozta, hogy a fejlesztési politikában együttműködésre, nem pedig segélyre van szükségük. Mi készen állunk arra, hogy ebben Afrika elkötelezett partnerei legyünk. Ez a megközelítés nemcsak képviselőcsoportunk értékeiből fakad, hanem az afrikai partnerek is ezt kérik. Ezt az Európai Parlament valamennyi frakciójának meg kell értenie.
Az EU egyedül nem tudja megoldani az összes kihívást, amellyel Afrikának szembe kell néznie, de hiteles partnerek lehetünk, ha támogatjuk őket abban, hogy megbirkózzanak saját kihívásaikkal. Nem tehetünk hamis, felelőtlen ígéreteket, és nem vezethetjük félre partnereinket.
Azt is látnunk kell, hogy a fiatalok a legértékesebbek Afrika számára. Ők azok, akik a következő évtizedben megvalósíthatják az Afrika előtt álló gazdasági növekedést. A migráció önmagában nem jelent megoldást a kontinens kihívásaira, éppen ellenkezőleg, a migráció kiváltó okait kell kezelnünk.
Az európai zöld megállapodás érinti az EU és Afrika közötti partnerség minden aspektusát. Hogyan biztosíthatjuk, hogy a zöld megállapodás megfeleljen a globális céloknak, és hogyan erősíthetjük meg az egyenrangú kereskedelmi és fejlesztési együttműködést?
Afrika a világ szén-dioxid-kibocsátásának mindössze 2-3%-áért felelős, de az éghajlatváltozás következményei miatt Afrika szenved a leginkább. Égető kérdés: hogyan lehet Afrikát hatékonyan képessé tenni arra, hogy megbirkózzon az elsivatagosodással, a hirtelen áradásokkal, a vízhiánnyal és az energiaszegénységgel?
Mi eddig is mindig a helyi megoldásokat támogattuk, és ezt kell alkalmazni a zöld átmenet esetében is. Támogatnunk kell a helyi kezdeményezéseket, mert minden régiónak megvannak a maga sajátos igényei. Ehhez megbízható helyi partnerekre van szükségünk. Természetesen nagyszabású infrastrukturális beruházásokra is szükség van az összeköttetés és az energiatermelés terén, de a helyi szintű fellépést sem szabad elhanyagolni.
Hogyan fogja a most elfogadott stratégiai állásfoglalás befolyásolni a az EU-Afrikai Unió csúcstalálkozón várható politikai döntéseket? Ez egy technikai dokumentum vagy egy politikai kiáltvány?
A célunk az volt, hogy politikai deklarációt készítsünk, amely a csúcstalálkozó előtt határozott jelzést ad az Európai Parlament legnagyobb képviselőcsoportjának álláspontjáról. Az EU-Afrika kapcsolatoknak a párbeszéd és a kölcsönös tisztelet szellemében jövőképre és politikai ütemtervre van szükségük. Ebbe az irányba szeretnénk előre lépni.
Most, az Európai Parlament időközi választásait követően ez a dokumentum hosszabb időre fog politikai útmutatásként szolgálni számunkra. Szándékunkban állt felvázolni egy ambiciózus, de realista menetrendet az EU és az afrikai országok közötti együttműködés valódi megváltoztatására.
Egyúttal ezzel a dokumentummal politikai iránymutatást kívánunk adni a Bizottságnak, nemcsak erre a csúcstalálkozóra, hanem hosszabb távra is.
Mit várhatunk az EU-Afrikai Unió csúcstalálkozótól?
Ez egy nehéz kérdés. Most a francia elnökséggel valóban van lehetőség az EU-Afrika kapcsolatok újrakezdésére. Meg kell értenünk, hogy nem Afrikáról szóló, hanem Afrikával közösen kialakított stratégiára van szükségünk. Szorosabb párbeszédet kell folytatnunk afrikai partnereinkkel mind intézményi, mind politikai szinten. Egyetlen csúcstalálkozó nem fogja megváltoztatni az egész diskurzust, de kiindulópontként szolgálhat.
