A fogyasztói magatartás sajátja, hogy egy idő után akkor is újat akar, ha a meglévő jó, bevált és működik.
A nagyvárosi lét ingergazdag magánya sokakat gyorsabb fogyasztásra ösztönöz. Az igazi városi fogyasztó akkor is szívesen az új élmény mellett dönt, ha azt nem ismeri. Kevéssé érdekli a döntésével járó következmény, kockázat. Fogyasztok, tehát vagyok.
Az emberibb léptékű városok, települések polgárai is persze fogyasztanak. A hírek, események, vélemények ugyanúgy elérik, mint bárkit. Mivel autonómabb módon él; a saját élményei, tapasztalatai, fontosabbak. Az „önmagáért újdonság” kevesebbet számít, mérlegel. Érzi, nyerhet, veszíthet.
Ő is ugyanabban a valóságban él, de döntései önállóbbak, kevesebb benne az érzelem, a fogyasztás kényszere.
