Látunk és láttatni szeretnénk. Talán ebbe a két szóba lehet beletömöríteni leginkább a kongói és kenyai látogatásunk célját.
Csaba testvérrel, Szabi Atyával, Tristannal, Cilivel és Márkkal vállalkoztunk Kinshasán keresztül jutottunk el Mbuji Mayi-ba, Hardi Richárdhoz. 8 millió ember egyetlen szemsebészéhez.
Magyarország 1 millió dollárral támogatja Richárd Testvér szemészeti klinikájának kibővítését, az állandó műtéti részleg felépítését, valamint a mobil műtéti kapacitás kibővítését.
Itt ülhetek Riki házának kertjében. Rikit írok, mert így hívja a családja, a barátai, mi pedig pici korunk óta ismerjük egymást. Megy a generátor, mert egyébként nincs villany. Víz van a háznál, esővíz. A klinika esetében más módszerekkel, de át kell hidalni ugyanezt a problémát.
Itt van az életműve sok ezer kilométerre Magyarországtól. 1200 kilométerre Kinshasától, Demokratikus Kongó fővárosától. Itt gyógyítja vak és látássérült emberek tízezreit.
Most három napra láthatjuk a munkát, a kongói vidék életét. Ünnepelni jöttünk, letettük az épülő magyar szemklinika alapkövét. Úgy látjuk, Rikinek, Richárd Testvérnek, a szerzetesnek és dr. Hardi Richárd szemsebésznek is örömet okozunk. Nagy lelkesedéssel, de az alaptermészetéhez tartozó tapintattal mutatja be a házat, a klinikát, a tervezett klinika és víztározó helyét és terveit.
Első nap a mbuji mayi-i püspök áldásával elhelyezzük a Hungary Helps program keretében támogatott új épület alapkövét. Hú de örülök, megvan, sikerült! Másnap reggel igazi afrikai szentmise ½ 7-től ½ 10-ig. Megint korán kelünk. Kell is, hiszen napközben nagy meleg van, lelassul az ember.
Gyönyörű, de európai ember számára elképzelhetetlenül egyszerű falvak sokaságán haladunk keresztül. Célunk egy folyómenti vízierőmű meglátogatása. A „belgák” építették 1953-ban. Nagyon el van öregedve, csak pár turbina működik. De meddig? Ez az egyik oka, hogy nincs áram a kétmilliós Mbuji-Mayiban. Nem nagyon értjük, hogy a környező gyémántbányákból hogy nem jut az embereknek semmi. A falvakban se víz, se villany. Illetve esővíz és ahol jó. Asszonyok sokasága megy az út mentén fejükön vízzel teli vödrökkel, kannákkal. Férfit egyet sem látunk. Ősi állapotok pár motorbiciklivel kiegészítve.
Riki, Richárd testvér, dr. Hardi Richárd kollégáival együtt egy itteni fogalmak szerint étteremnek nevezhető kertbe invitál. Van étel, hal, vagy hangyászsün, sör, üdítő. Autófelnikbe tüzet raknak, indulhat a főzés. Sokáig tart, de ízletes. Aki itt, ilyen helyen enni akar, annak fizetnie kell, sokat kell fizetnie. Álljuk a cechet, de nem értjük, Illetve kezdjük érteni. Ilyen körülmények között minden nagyon sokba kerül, ami kicsit is elüt az átlagtól: a nyomortól, a soha nem látott szegénységtől, a kosztól. Riki bíztat, azért jön nagy ritkán vendégeivel ide, mert ezektől az ételektől még senkinek semmi baja nem lett. Nekünk se!
Hétfő van, hétkezdés. Riki, Richárd Testvér, dr. Hardi Richárd szemsebész működés közben mutatja be a klinikáját, jelenlegi állapotában. Hatvan-hetven ember vár a kezelésre. Lefényképezzük a Morvay Levente barátom által beszerzett és eljuttatott optikai csiszolóberendezést. Ez is megjött. Örülni fog a képnek. Még Riki missziójához elengedhetetlen teherautóját is vezethetem. Megtiszteltetés és öröm. Lelkesen mutatja a felezőt és difizárakat. Kicsit újra gyermekek vagyunk itt, Kongóban.
Hála Istennek Rikiért, Richárd Testvérért, dr. Hardi Richárdért, a lehetőségért, a nagyszerű csoportért, az ittlétért.
Indulás előtt mindenki ajándékot kap. Én egy helyi pálinkát és egy sakkot. Az utóbbit erős szimbólumként értelmezem. Köszönöm.
