Bár épp csak egy hetet töltöttem Etiópiában, így is rengeteg élményt kaptam, amivel megint kezdenem kell valamit: otthon és Brüsszelben egyaránt.
Afrika nem egy távoli földrész, amelyhez nekünk, európaiaknak szinte semmi közünk sincs. A több mint százmillió lakosú ország jelenlegi vezetői nem akarnak újabb elvándorló tömegeket. Elvándorlás helyett jövőt szeretnének kínálni az embereknek. Ám a szegénység, az etnikai konfliktusok, az országon belüli és az ide érkező menekültek szinte megoldhatatlan feladatként nehezednek a döntéshozók vállán. Még ha nem is tudhatjuk a megoldást minden problémára, egyre világosabb: itt kell segíteni, hisz az itteniek is ezt akarják.
Érdemi találkozások sora van mögöttünk. Az ország legnagyobb segélyezője az EU. És azt hiszem, erre minden európai büszke lehet. Ám még ez is csak legfeljebb részben segít a problémák megoldásában. A magyarként adható segítség pedig épp csak egy csepp a tengerben. Mégis, mivel az egyházakon keresztül tesszük, biztos, hogy a segítség célba jut. A Hungary Helps program keretei erre biztosítékot jelentenek.
EP-képviselőként számomra világos, hogy a migráció és a fejlesztési programok ügyét össze kell kapcsolni. Igaz, ezt még sokan nem akarják, vagy talán csak nem akarják megérteni az EU-ban. Etiópiában, ebben a hatalmas országban a biztonság az elsődleges cél. Nem győzöm ismételni: ha nincs biztonság: nincs vetés, nincs aratás. Aratás helyett szükség, nyomor és menekülés a következmény.
Mindenki az oktatás fontosságáról beszél. Ám mivel ez csak hosszútávon jelent megoldást, kevés dolog történik. Pedig az oktatás áttörő fejlesztése nélkül nincs előrelépés.
A gyerekek alig fele jár bármilyen iskolába, és az is elképesztően alacsony színvonalú. A természeti forrásokért – a vízért, a termőföldért – folyó verseny a különböző népcsoportok közötti háborúságok legfőbb oka.
Jóllehet ezek még csak a felszínt érintik, mégis ezek az itteni tapasztaláson alapuló, azonnal elkezdendő feladataink. Ebben nagyon sokat segíthetnek a különböző felekezetek, egyházak itt Etiópiában és szerte a világon.
Az Uniónak és Európának óríási lehetősége van az érdemi segítésre ezeken a területeken, ha megérti, ha megértjük: nem távoli, érdektelen országról, kontinensről van szó. Afrikának van jövője, hisz a lakosság fele huszonöt éven aluli. Ám hogy milyen lesz ez a jövő, az többek között rajtunk, európaikon is múlik.
