Öt napot töltöttünk komoly programmal Kenyában. Szép ország, vidám emberekkel. Nagyon örülök, hogy vidékre, Nyeri-ig is eljutottunk. A vidéki táj, az európai vándornak nagyon különleges. Az otthon salétromos cserepekben éldegélő egzotikus szobanövényekből itt mindenhol bőségben, nagy mennyiségben látni.
Jártunk nyomornegyedben befogadóhelyet, iskolát fenntartó szerzeteseknél. Ez így egy mondat, ami felett könnyedén elsiklik az ember. Talán azért is vagyunk itt, hogy ez ne történjen meg. Ugyanis itt fiatalok sokaságánál a jövőről, a reményről, a legszélsőségesebb körülmények között felépült bizalomhálóról van szó.
Elképesztően vagány szerzetesek és profi munkatársak kemény munkáját láttuk. Örömmel mutatták be önmagukat, tevékenységüket. Aminek szintén örültek, az maga az érdeklődés, az odafordulás. Számítanak Magyarországra, a Hungary Helpsre.
Remélem és feltételezem is, hogy átjön; arcokkal találkozhattunk. Örülök, hogy a barátaimat Kongóban és Kenyában is megismerhette a „csapat”. Richárd Testvért és France barátunkat Kongóban, Alice Wangari Muchiri képviselőtársamat Kenyában. Értjük egymást, pedig a távolság repülővel csak Nairobi és Amszterdam között 8 és fél óra.
Már a „pesti” gépen vagyunk. Tudunk közösen gondolkodni. Tudunk-e közösen gondolkodni? Lássuk meg!
