Minél tovább van az ember Afrikában, annál nehezebb beszélnie róla másoknak.
A legutóbbi lesothói és ghánai út is nyugodtan mondhatom, jól sikerült. Mégis nehéz a kívülállónak elmagyarázni. Pedig fontosnak érzem, hogy Afrika sokak számára legyen élő, „vagány“ érdekes hely. Szeretném, ha éreznénk, közünk van egymáshoz. És ez nem baj, meg nem migráció, meg nem malária, hanem arcok, családok, közös hit, a teremtett természet szeretete. Hogy ez a mai helyzetben éktelenül naívnak tűnik, persze. Főleg a kívülállónak.
Az út után már Ghána is nagyon sokat fog jelenteni számomra. Megint olyan értékes emberekkel találkoztam a szavanna közepén, mint Alfred Agyenta püspök és csapata, Dr. Simon Judit, az önálló klinikát létrehozó szemorvos. De nem felejtem el, a világ legnagyobb elektromoshulladék-lerakójánál, Agbogbloshie-nál látott arcokat sem. Mosoly mindenhol, a legreménytelenebb helyzetekben is. Erre emlékeztehtenénk magunkat mi, európai emberek is.
Az meg megint egy kérdés, hogy ha már minden áron meg akarjuk változtatni Afrikát, milyen Afrikát képzelünk el. De ennék is lényegesebb, hogy az afrikaiak milyen Afrikát képzelnek el.
Ha egy fél lépéssel tovább megyünk, rájövünk, hogy egy afrikai ebben hasonlóan gondolkodik, mint egy európai. Először a saját környezetét, városát, régióját, országát, a környező országok csoportját képzeli el, és csak azután következik maga a földrész. Nekünk sem kéne hát máshogy állnunk a kérdéshez.
Hungary Helps „önkénteseként“ szerencsésnek érzem magam, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezhetek az afrikaiak életéről. Nagyon örülök, hogy a program létezik, és az egyházakra partnerként tekint a helyi társadalom egészéért végzett munkában.
Ugyanakkor az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának tagként nyomaszt a felelősség, hogy hogyan mentesíthetnénk Afrikát attól az elképesztő mennyiségű hülyeségtől, amit egymásra, majd rájuk zúdítunk a médián keresztül virtuálisan, illetve a szemetünkön keresztül a valóságban.
Eszem ágában sincs moralizálni. De mint egy nem volt gyarmatosító ország polgára egy elmúlt diktatúrából jött emberként máshogy kell lássam Afrikát, mint a nagymenő pénzosztók.
