Egyesült Nemzetek Közgyűlésén az afrikai vezetők egyértelműen kifejezték szándékukat: ideje, hogy a kontinenst ne a második világháború utáni rend félreállított áldozataként, hanem egy partnerséget érdemlő globális hatalomként kezeljék.
„Mi, Afrika nem azért vagyunk a világon, hogy alamizsnát, jótékonykodást vagy adományt kérjünk, hanem hogy a globalizált világ többi tagjával együttműködve mindenkinek esélyt teremtsünk a biztonságra és a jólétre” – mondta William Ruto kenyai elnök.
Az 1,3 milliárd fős Afrika globális hatalommá vált. Képes volt olyan területeken cselekvőképes erőként fellépni, mint a klímaváltozás elleni küzdelem – amely annak ellenére érinti az egyik legsúlyosabban a kontinenst, hogy a válság előidézéséért az egyik legkevésbé felelős.
Afrika nem elkerülendő probléma, hanem valódi partner
Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök kijelentette: ugyan Afrika „a kizsákmányolás és leigázás örökségével küzd”, készen áll arra, hogy „a haladás színtere legyen.” Nigéria vezetője, Bola Tinubu pedig arra buzdította a világ vezetőit, hogy a régióra ne „elkerülendő problémaként”, hanem „igazi barátként és partnerként” tekintsenek. „Afrika nem más, mint a világ jövőjének záloga” – mondta, kiemelve, hogy az előrejelzések szerint országa 2050-re a világ harmadik legnépesebb állama lesz.
Az ENSZ legnagyobb blokkjaként érthető, hogy az afrikai vezetők egyre inkább hallatni akarják a hangjukat, ami csak erősödni fog, mikor a globális geopolitikai verseny közepedte a nagyhatalmak „udvarolni kezdenek majd” Afrikának – mondta Murithi Mutig, az ENSZ Krízis Csoportjának afrikai igazgatója.
Afrika fiatal népessége 2050-re megduplázódik, így fenyegető az elszegényedés, miközben egymást érik a katonai puccsok. „Afrika a paradoxonok kontinense” – mondta Rashid Abdi, a Nairobiban található Sahan Research agytröszt vezető elemzője. „Egyszerre a fogyatkozó remények, illetve az innováció és a progresszív gondolkodás földrésze. De a világot egyre jobban érdekli, hogy a földrész milyen válaszokat ad a globális kihívásokra. A kontinensben pedig megvan a képesség, hogy részt vegyen egy igazságosabb világrend kialakításában” – hangsúlyozta.
Az afrikai vezetők felhívták a figyelmet arra is, hogy az Egyesült Államoknak és Nyugat-Európának szembe kell néznie a rabszolgakereskedelemmel és gyarmatosítással terhelt múltjával, felelősséget kell vállalnia az ezzel okozott károkért.
A segélyezéstől hiába várunk valódi fellendülést
A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint a kontinens nagymértékben támaszkodik a külföldi segélyekre és meg is kapja a teljes globális segély legnagyobb hányadát, a pénzügyi rendszer következtében azonban csak nő az afrikai országok államadóssága, amely 2022-ben elérte az 1800 milliárd dollárt.
„Afrikának nem segélyezésre van szüksége, ez a fajta politikai szándékkal átitatott jótékonykodás nem segíti elő a kontinens valódi, fenntartható fejlődését” – mondta Felix Tshisekedi, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke, akiknek országa rendelkezik a Föld legnagyobb kobaltkészleteivel, és egyben a világ egyik legnagyobb réztermelője is. Mindkettő elengedhetetlen a tiszta energiára való átálláshoz.
Filipe Nyusi mozambiki elnök szerint Afrikára olyan partnerként kell tekinteni, amely sok mindent kínálhat a globális közösségnek, nem pedig egy lerakatnék, amely olcsó áruhoz juttatja a világ különböző országait és multinacionális vállalatait.
Afrika tartaléka nemcsak népességében, hanem gazdag természeti erőforrásaiban is rejlik. Ahhoz viszont, hogy ezt ki tudják aknázni, közös fellépésre van szükség, ezt azonban megakadályozzák az országaiban dúló hatalmi harcok. A több mint ötven országra való széttöredezettség a fejlődés legnagyobb akadálya” – mondta Ibrahim Majaki, az Afrikai Unió élelmiszerrendszerekért felelős különmegbízottja. Nem beszélve arról, hogy az ENSZ legfrissebb felmérése szerint ötvennégy ország fele ráadásul szerepel a világ harminc legfejletlenebb országa között.
