Az EP-ben zajlanak a meghallgatások. Számszerűen a többségén túl vagyunk. A tanulságok már megfelelő mennyiségben rendelkezésre állnak. De mi is az a „meghallgatás”?
Az Európai Bizottság biztosi posztra javasolt jelöltjeit az Európai Parlament szakbizottságaiban hallgatják meg, három órás kérdezz-felelek keretében. A tanulságok az alábbiak: szakmai szempontokat az Európai Parlamentben teljesen kiszorítják a pártpolitikai lobbik. Így kerülhetett sor arra, hogy Sylvie Goulard belső piacért felelős korábbi biztosjelölt, aki ellen két folyamatban lévő büntetőeljárás van Franciaországban, az úgynevezett Jogi Szakbizottság (JURI) előszűrőjén minden probléma nélkül átment és ezt követően lehetőséget kapott, hogy a valódi szakbizottsági meghallgatáson vázolja politikai elképzeléseit. Eközben a közép-európai és magyar Dr. Trócsányi László professzort, a baloldali többség egyszerűen lerúgta az öltözőben. Visszaélések, bírósági keresetek hiányában a politikai baloldal a justizmord fegyverének bevetésével egyszerűen csak azért is elkaszálta.
Trócsányiban a Velencei Bizottság egykori tagjaként, nemzetközi hírű egyetemi professzorként és kiváló diplomataként nem találtak fogást a Szakbizottságban, ehelyett alaptalan rágalmakkal a becsületébe gázoltak.
Számomra, aki 1995-ben ösztöndíjasként voltam először az Európai Parlamentben nem lehetett nem észre vennem, hogy ez az intézmény egy globalista, baloldali ideológiai tömb fogságába esett. Rémálmaimban az 1948-as magyar parlamenti állapotok jutottak eszembe. Tulajdonképpen még minden rendben van, de az irány egyszerűen félelmetes. Ez már nem az egyensúlyról, a konszenzusról, hanem az ideológiai alapú kinyírásról szól.
Ha bármelyik közép-európai jelölt Sylvie Goulardhoz hasonló eljárás alatt lenne hazájában, akkor a JURI megszólalni sem engedné. No ez a kettős mérce is az egyik pont, amely teljesen aláássa az Európai Parlament tekintélyét, hitelét. Ilyen körülmények között egy közép-európai politikusnak fontos, hogy a politikai győzelem mellett a felismert igazság kendőzetlen kimondása is örömet okozzon. Így mentálisan könnyebb elviselni, hogy a demokráciát, a szabadságot ajándékba kapó nyugat-európai „kollégák” elsősorban a baloldal részéről egyre agresszívebbek és kioktatóbbak. Ezzel közös európai értékeinket hiteltelenítik el. Persze ezzel párhuzamosan nagyon sokan kezdik felismerni Közép-Európa jelentőségét, Európa megújulását segítő frissességét. Számomra a legnagyobb kihívást azt jelenti, hogy megfelelő, érthető nyelvezettel felkeltsem az érdeklődést hazám és a régió iránt és fent is tartsam azt.
A nagyon alacsony színvonalú kioktatás helyett valóban közösen kellene dolgozzunk, mert Európára szükség van, de ez az intézmény nagyon gyenge és ellentmondásos jelképe Európának.
