Az Európai Néppárt 1953-ban elsőként hozta létre képviselőcsoportját az Európai Parlamentben. Ezen a héten Strasbourgban ünnepeljük meg az évfordulót, amely nagyszerű alkalom a számvetésre.
A kereszténydemokrácia szilárd alapjai és történelmi eredményei, valamint az azt képviselő Néppárt nélkül soha nem jött volna létre a sok évtizedes béke és a jóléti társadalom korszaka Európában. Soha ennyien nem éltek ilyen színvonalon kontinensünkön, mint az elmúlt évtizedekben. Mondjuk ki és legyünk büszkék rá, hogy Európa a világ legjobb helye. Ez most veszélyben van.
Az EPP évtizedeken át olyan meghatározó politikusokat adott többek között, mint Robert Schuman, Konrad Adenauer, Helmut Kohl, Wilfried Martens, Antall József és Vytautas Landsbergis, akik nemzeti kormányok élén vagy uniós politikusokként felelősséget vállaltak az Unióért. Olyan értékrend alapján cselekedtek, amely a kereszténydemokrácia alapjaira, a szolidaritásra, a szubszidiaritásra, az egyházak társadalmi tanítására épül, és az emberi személyt helyezi a középpontba jogaival és felelősségével együtt.
Nagy ellentmondásnak tűnik, hogy Nyugat-Európa jóléti társadalmai, amelyek ennek a politikának köszönhetően érték el sikereiket, elfordultak az életet adó és a további előmozdulást segítő politikai gyökerektől. Néhány testvérpártunk – részben a fősodor nyomására – a jó, vállalható kompromisszumok helyett saját értékeinek feladását választotta.
Meggyőződésem, hogy a mostani idő, sok ellentmondásossága ellenére nem az európai kereszténydemokrácia végét jelenti, hanem előbb-utóbb sokkal inkább a keresztény értékrendet újra vállalni képes európai politikai erő fellépésének leszünk tanúi. Minél előbb, annál jobb.
Politikai ellenfeleink bukdácsolása sürgetőleg hat ebben a folyamatban. Részünkről nagy alázat, komoly önvizsgálat kell ahhoz, hogy a 21. századi kereszténydemokrácia és a kereszténydemokrata EPP valóban társadalmat formáló erő lehessen Európában.
