Útközben

márc 23, 2020 | Blog, Jegyzet

A vasárnap az vasárnap, mindenki pihenni akar. Nem megy, ne is próbálkozzak, csak a legszükségesebbekkel még/már csak 86 napig. Lesz dolog így is elég. Édesanyám állapota tegnap óta rosszabbodott (nincs köze a koronavírushoz), így folyamatosan maszkban, kesztyűben, de mellette kell lennünk. A család együtt és felváltva. A hitben élőknek nagy tapasztalás a mai mise, istentisztelet nélküli alkalom. Helyettesíteni lehet, de pótolni nem.

•••

Gyönyörű hóesés, de látjuk az előrejelzést, pár nap múlva visszajön a tavasz. Ebben a vírusos világban nekem még van 85 napom, amit értelemmel, tartalommal ki lehet és kell töltenem. Édesanyámat ma mentővel kórházba kellett vinnünk. Útközben jó volt látni, hogy egyre több ember maszkot hord, fontos.

Ha megzabolázott formában is, de EP-képviselőként követem az európai híreket. Mindenki számol, taktikázik, de egyetlen igazi ellenség van, a koronavírus. De nálunk néhány szélsőséges képviselőnek „köszönhetően” másról is szó van.

Sokszor kell olyan politikustársakkal vitatkoznom, akiket a legnagyobb empátiával sem tudok megérteni, mondandójukat értelmezni, amitől igazából a hányinger kerülget. Ilyenkor az emberfia segítséget kér jobb gyomrú, tapasztaltabb, bölcsebb harcostársaktól. Ez legyen most is, amikor már nincs lentebb.

További bejegyzések

Az olimpiai nyitóünnepség körüli vita margójára

Az olimpiai nyitóünnepség körüli vita margójára

Az elmúlt napok vitájának margójára Tudatlanok és műveletlenek lennénk, mi, akik Az utolsó vacsora bibliai jelenetét woke köntösben láttuk az olimpia nyitóünnepségén? Nem gondolom. Az unalomig játszott lemez pörög a balliberálisoknál: utólag, szándékosan és...