Medárd utáni esős napok a hegyen, de már meleg van. A korai cseresznye is nagy öröm volt. Megjött, elsőként, vízízűen, de friss gyümölcsként, ugyanakkor megérte a kései cseresznyét is megvárni. Szinte fekete és ropog. A létra tetejéről, lábujjhegyre állva is szívesen kockáztatok értük.
Naponta sok órán át, különböző megbeszéléseken, parlamenti üléseken vagyok az interneten keresztül. Sokan sok formában beszélnek a vírus utáni EU-s helyreállítási csomagról. Rengeteg pénzről van szó, éppen ezért nagy a bizonytalanság. Közép-Európában az EU-s csatlakozást megelőző sok-sok évben a gazdaságainkat teljes egészében megnyitottuk és az európai közösség irányába fordítottuk. Tőkehiányos, “újpiacos” régiónkban a csatlakozást megelőzően is óriási pénzeket lehetett Nyugat-Európából kiindulva megforgatni. Az úgynevezett felzárkóztatási pénzek reális lehetőséget adnak a régiók közötti különbségek csökkentésére. No, ezért elképesztő disznóság lenne a helyreállítási csomagba ellentételezés nélkül felzárkóztatási pénzeket tenni. Ez az Európai Unió hitelességéről is szól Közép-Európában.
EP-képviselőként szakmai és baráti körben is többet értekezünk mostanában Európa jövőjéről. A változás elkezdődött. Benne vagyunk. Magam is részt veszek egy munkacsoportban, ami igyekszik az idő szorítása nélkül válaszokat a találni. Nehéz feladat.
Lehet, hogy a válasz előtt a kérdéseket is önállóan kell már megfogalmazni. Ma a nemek közötti egyenlőség, a rasszizmus, a kirekesztés párban jár a globális környezetvédelmi harccal. Kész csomag. Bárhol, bármikor bevethető. De tényleg az, ami? A politikai cselekvésben tényleg arra használják ezeket a szavakat, amit jelentenek? Tényleg ezek, csak ezek a legnagyobb kihívások a mai világban? Tudjuk a választ, de idő van, meg kell fogalmazni azokat.
És erre jön még a vírus. Legalább jut időnk a gondolkodásra, útkeresésre. Erre a vírus biztos nem számított, hisz ő azért “csak” egy vírus.
