Az év végi visszaszámlálás a karácsony előtti utolsó ülésszakkal megkezdődött Strasbourgban. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk. Sűrű napok vannak mögöttünk, de sok feladat áll még előttünk is.
Jóleső érzés visszapillantani a múlt hét vallásközi konferenciáira. Világos, hogy egy út elején járunk, amikor az Abu-Dzabi keresztény–muszlim békefelhívás szellemiségét szeretnénk meghonosítani a brüsszeli eurokraták és képviselőtársaink között. De azt is világosan érzem, hogy valami elindult azokon a nagyon személyes találkozásokon keresztül, amelyeket a belgiumi St. Charbel apátságban, majd másnap a budapesti Sapientián tartott eseményeinken éltünk meg. Szeretnénk, hogy minél többen megértsék a jó szándékot, ami összehozott minket a világ számos helyéről. Rajtunk, a néppárti vallásközi munkacsoporton, nem fog múlni.
Ám számos feladat vár még ránk, mielőtt lezárjuk az idei parlamenti évet. Ma találkozom Urpilainen biztos asszonnyal, akivel a 2021-től bevezetésre kerülő fejlesztési eszközről, az afrikai országokkal való partnerségi megállapodásról és az unió új jelszaváról, a Green Dealről fogunk egyeztetni.
Ennek a hétnek a legfontosabb feladata azonban azt elérni, hogy az Európai Parlament állásfoglalásban ítélje el a Burkina Fasó-i keresztényekkel szembeni erőszakot.
Erős ellenszélben kell harcolnunk. Világos, hogy a baloldali politikusok számára a vallási szabadság eszméje semmit sem jelent, és készek a homokba dugni a fejüket, annak dacára, hogy Burkina Fasóban csak 2019-ben több mint 600 áldozata volt az iszlamista terrorszervezetek támadásainak. Lássuk meg.
