Szeretnék gratulálni Önnek, Brazília vezetőjének a világ legnagyobb gazdaságait képviselő G20-csoport elnöki székének betöltéséhez! Szívből köszöntöm mindazokat, akik jelen vannak ezen a Rio de Janeiró-i csúcstalálkozón. Őszintén remélem, hogy a konferencián elhangzó előadások és a belőlük leszűrhető következtetések hozzájárulnak majd a következő generációk számára egy jobb világ és egy virágzó jövő előmozdításához.
Ahogy Fratelli Tutti kezdetű enciklikámban írtam: „…a világpolitika nem hanyagolhatja el legfőbb és elodázhatatlan célját, az éhínség tényleges felszámolását. Miközben a pénzügyi spekulációk úgy befolyásolják az élelmiszerek árát, mint bármely más árucikkét, embermilliók szenvednek és halnak éhen. Közben soktonnányi élelmiszert dobunk a szemétbe. Ez valósággal botrány. Az éhínség előidézése bűncselekmény, ugyanakkor a táplálkozás elidegeníthetetlen jog. Hányszor előfordul, hogy miközben nyelvi vagy ideológiai eszmecserékbe merülünk, hagyjuk, hogy testvéreink éhen és szomjan haljanak.”
Mindazonáltal a globalizált világban, amely jelenleg számos, egymással összefüggő kihívással néz szembe, elengedhetetlen felismerni a nemzetközi kapcsolatokra nehezedő súlyos nyomást. Ez különféle formákban nyilvánul meg, ide értve a háborúk és a konfliktusok terjedését, a terrorista tevékenységet, az asszertív külpolitikát és az agressziós cselekményeket, valamint az igazságtalanságok meglétét. Ezért is rendkívüli jelentőségű, hogy a G20-csoport új utakat találjon a megbízható és tartós béke elérésére minden konfliktussal sújtotta területen – mégpedig az érintettek méltóságának helyreállítása céljából.
A jelenleg dúló fegyveres konfliktusok emberéletek sokaságát követelik. Felelősek a tömeges kitelepítésért és környezetrombolásért, valamint éhínséget és szegénységet idéznek elő, közvetlenül az érintett területeken, illetve közvetve a konfliktus-övezetektől több száz vagy több ezer kilométerre lévő országokban is, amikor akadályozzák az ellátási láncok működését. A háborúk – különösen a hadikiadásokra fordított iszonyatos összegek miatt – továbbra is jelentős terhet rónak a nemzetgazdaságokra.
Emellett jelentős ellentmondás figyelhető meg az élelmiszerhez való hozzáférés terén is. Több, mint 3 milliárd ember nem jut elegendő táplálékhoz, miközben 2 milliárd ember túlsúlyos vagy elhízott a helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód következtében. Ez a helyzet összehangolt erőfeszítéseket tesz szükségessé annak érdekében, hogy minden szinten ösztönözzük az élelmiszer-elosztás átszervezését.
Mély aggodalomra ad okot, hogy a társadalmak még mindig nem találtak megoldást az éhezés felszámolására. Az éhínség néma elfogadása a társadalom részéről botrányos igazságtalanság és súlyos vétség! Azok, akik uzsora és kapzsiság révén a tágabb családban élő testvéreik éhezését és halálát okozzák, közvetve gyilkosságot követnek el. Minden erőfeszítésre szükség van ahhoz, hogy kiemeljük az embereket a szegénységből és az éhínségből.
Azt is fontos szem előtt tartani, hogy az éhínséget előidéző elégtelen táplálkozás szélesebb körű társadalmi és gazdasági igazságtalanságok következménye. A szegénység állandósítja a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek mára globális méretűvé vált körforgását. Az éhínség és a szegénység elválaszthatatlanul összefügg egymással.
Nyilvánvaló tehát, hogy azonnali és határozott lépéseket kell tenni az éhínség és a szegénység felszámolásáért.
Ezt a fellépést együttműködve, a teljes nemzetközi közösség bevonásával kell végrehajtani. A hatékony intézkedésekhez a kormányok, a nemzetközi szervezetek és a társadalmak elkötelezettsége szükséges. Az egyén Istentől kapott emberi méltóságának központi szerepét, az alapvető javakhoz való hozzáférést és az erőforrások igazságos elosztását prioritásként kell kezelni minden politikai és társadalmi programban.
Az alultápláltság nem szüntethető meg pusztán a globális élelmiszer-termelés növelésével. Valójában már most is elegendő élelem áll rendelkezésre bolygónkon, csakhogy egyenlőtlen az elosztás. Fel kell ismerni, mennyi élelmiszert pazarolnak el minden nap. Együttesen szükséges fellépni az élelmiszerpazarlás ellen. Az anyagi forrásokat olyan beruházásokra kell fordítani, amelyek a szegények és az éhezők alapvető szükségleteinek kielégítését szolgálják. Ugyanilyen fontos a környezeti szempontból fenntartható és a helyi közösségek számára előnyös élelmiszer-termelés kialakítása.
Nyilvánvaló, hogy az integrált, átfogó és többoldalú megközelítés kulcsfontosságú az említett kihívások kezeléséhez. Tekintettel a probléma nagyságrendjére és földrajzi kiterjedésére, a rövid távú megoldások nem elegendőek. Hosszú távú jövőkép és stratégia szükséges az alultápláltság hatékony leküzdéséhez. Elengedhetetlen a tartós és következetes, kibúvókat nem kereső elkötelezettség.
Remélem, hogy a “Global Alliance Against Hunger and Poverty” (Az éhezés és szegénység elleni globális szövetség) kezdeményezés jelentős hatással lesz az éhezés és a szegénység elleni világméretű küzdelemre. A szövetség a Szentszék régóta fennálló javaslatának végrehajtásával kezdhetné, mely szerint a fegyverkezésre és a katonai kiadásokra szánt összegekből hozzunk létre egy Világalapot az éhínség végérvényes felszámolására és a legszegényebb országok fejlesztésére. Ezzel meg lehetne előzni, hogy azok lakói erőszakos vagy téves megoldásokhoz folyamodjanak, és a méltóbb életlehetőségek reményében ne kényszerüljenek elhagyni hazájukat.
A Szentszék továbbra is az emberi méltóság előmozdítását szorgalmazza, és hozzájárul a közjóhoz, világszerte felajánlva a katolikus intézmények tapasztalatát és elkötelezettségét, hogy világunkban egyetlen embert – mint Isten által szeretett személyt – se foszthassanak meg a mindennapi kenyerétől.
A Mindenható Isten bőségesen áldja meg azt a munkát és erőfeszítést, amelyet az emberiség fejlődése érdekében végeznek!
Fotó: Archivio Grzegorz Galazka
