Érthető módon az elmúlt napokban a képviselőtársaim között levelezés indult a néppárti frakciónkban. Az email-váltás húsvéti együttgondolkodássá alakult a koronavírus-járványról, az olaszországi tragédiáról és saját politikai útkeresésünkről.
Antonio Tajani olasz képviselőtársam 187 néppárti kollégánknak írt üzenetében osztotta meg gondolatait, aggodalmait az európai jövőről. Ezzel együtt pedig komoly ébresztőt fújt mindnyájunknak.
„A következő napokban meghozandó döntéseink az utánunk jövő generációnak szánt politikai végrendeleteink is lesznek.
Ebben az előre megjósolhatatlan válságban továbbra is keresztény értékeink és hagyományaink kell, hogy viszonyítási pontként szolgáljanak. Ferenc pápát idézve: »mindannyian ugyanabban a bárkában vagyunk, mind törékenyek és irányt vesztettek, ugyanakkor mégis fontosak és szükségesek vagyunk, mindannyian arra nyertünk meghívást, hogy evezzünk együtt, hisz mindannyiunknak szüksége van a kölcsönös támasznyújtásra«.
Politikáink középpontjába vissza kell helyeznünk azokat a keresztény értékeinket, amelyek De Gasperi-t, Schumant és Adenauert inspirálták. (…) Ma a Néppártnak ugyanaz a felelőssége és hasonló a történelmi lehetősége: az EU-t a további integráció felé kell vezetnünk. (…) Egy napon el szeretném mondani ezt a történetet az unokáimnak: Európa majdnem összeomlott. Újra fennállt annak a veszélye, hogy csatatérré váljon. De sikerült felépítenünk egy erős Európát!”
Gondolatébresztő sorok. Végre… Úgy éreztem, erre válaszolnom kell.
„Hosszú ideje tisztelettel figyeltem törekvésedet, hogy az alapító atyák képviselte kereszténydemokrata értékeket miként lehet összeegyeztetni a 21. század valóságával. (…) Ezúttal sem vádolsz senkit és semmit, hanem – kereszténydemokrata politikusként hadd fogalmazzak így – a közös hajóra hivatkozol, amely bibliai kép. (…) Tulajdonképpen sosem volt fontosabb, mint ezekben a napokban, hogy különbözőségeink ellenére találjunk közös célokat. Szeretném hinni, hogy széthúzás helyett közös utat fogunk találni ebben a nehéz, mégis húsvéti időben, és hogy ebben továbbra is a segítségünkre leszel.”
S végül álljon itt Francois-Xavier Bellamy francia kollégám válasza, bátorítása: „A válságok szerepe az is, hogy mindig felszínre hoznak dolgokat. (…) Amint üzenetedben is mondtad: egyszerűen eljött a pillanat, hogy felidézzük, mi vezetett az Európai Unió megalapításához, és hogy folytassuk ezt a munkát, nagyon egyszerű célokra összpontosítva: a polgárok hatékony védelmére, illetve az országaink megsegítésére a gazdasági válságban, és ezzel megmutassuk, hogy minden akadály ellenére van még elég energiánk, hogy nagy jövőt adjunk az európai értékeinknek.”
Így legyen.
