„Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy ez a pár szó, a „Meg tudjuk csinálni!”(„Wir schaffen das”) mondat hetekig, hónapokig, sőt évekig üldöz majd, biztosan hitetlenkedve nézek rá, mondván: hogy micsoda? Azért nem kellett volna kimondanom, hogy meg tudjuk csinálni, mert félre lehetett értelmezni, miszerint a világ összes menekültjét Németországba akarom hozni? Ez eszembe sem jutott, hiszen magam sem tudom, hogy az életem során hányszor állítottam, hogy ezt vagy azt képesek vagyunk megcsinálni. 2015 augusztus 31-én tisztában voltam azzal, hogy ez a három szó nem oldja meg az előttünk álló problémát, és ehhez segítségre van szükségem. […] Számomra az volt a végső következtetés, hogy mindenkinek – Németországban és Európában egyaránt – joga van az emberséges bánásmódhoz, függetlenül attól, hogy lehetősége van-e Európában maradni”.
Angela Merkel szabadfordítású mondatai a nemrég megjelent memoárjából. Tizenhat év a kancellári székben, micsoda életpálya! És mégis, a kancellár asszony sem tévedhetetlen. A 2015-ben meghirdetett nyitott határok politikája a Földközi-tenger mindegyik oldalán emberéleteket tett tönkre. Majdnem tíz év távlatából kevesen vannak, akiknek a modern kori migrációról az emberséges bánásmód vagy az emberi méltóság jut eszükbe.
Németország szárazföldi határai e sorok írásakor is ellenőrzés alatt állnak, az uniós menekültügyi rendszerét adó „választási” jogszabályt pedig elsősorban az európai baloldal használja kénye-kedve szerint politikai munícióként. Lehet, hogy a „Wir schaffen das” igazából azoknak szólt, akik a német társadalom jóindulatát kihasználva ilyen módon akarták a munkaerőpiaci problémákat megoldani?
Mindenesetre mindennek van határa: az országoknak és a józan ítélőképességnek is. Olvasom tovább, lássuk meg
