Nyár van. Hőség lett, a cseresznye utója és fagytól megmenekült barack jó drágán kapható az árusoknál. Az online oktatásnak is vége. Sokan a kivett szabadság után vannak. Kemény helyzetben is reménykedünk: sikerül találkozni, együtt lenni, nagy levegőt venni. Jobbnak látszik a közelben, itthon maradni. A levegőváltozásért nem érdemes nagyokat utazni. A neten sok, hazai felfedeznivalót mutatnak be mostanság, kevésbé népszerű, vízközeli helyeket. A nagyipari turizmus helyett – a vírus következményeként – idén több lehetőséget kapnak a kisebb, egyszerűbb, helyi szolgáltatók.
Itt a hegyen csönd van, de lent az úton nagyon megnőtt a forgalom. Sokan, talán a többség viszont örül, hogy él, nem tud elmenni szinte sehova, saját környezetében nyaral, megy ki a strandra, igyekszik a jó időt kihasználni. Remélem, hogy az idén még pofátlanabb, erőltetett hivalkodás helyett ősszel az értelmes együttlétről lesz majd menő mesélni.
Az EP-ben tovább folyik a bizottsági munka a költségvetésről, a gazdaság újraindításáról, egészen július közepéig. Az online munka mellett már el is lehet utazni Brüsszelbe az ülésekre. Így is úgy is lehet dolgozni.
Az elmúlt héten a saját, vallásközi párbeszéddel foglalkozó munkacsoportom (már több mint tíz éve csinálhatom) egy nagyon érdekes internetes beszélgetést szervezett az egyházak elmúlt hónapokban megélt tapasztalatairól. A katolikus, protestáns és ortodox felekezetek képviselői igyekeztek saját világukban megélt helyzeteiket értékelni, összegezni. A találkozóról készített anyagot itt lehet olvasni. Ez is Európa, a polgárok Európája.
Értékek újrafelfedezéséről, a nehézségek megéléséről, a „hogyan továbbról” szólt az izgalmas beszélgetés. Sok szó esett a digitalizációról mint új eszközről és lehetőségről. Képviselőtársaimmal, munkatársainkkal együtt piszkosul örülünk, hogy a félrecsúszott EU-s világban, a sok nehezen érhető, végtelenül bonyolított téma mellett ilyen beszélgetéseket szervezhetünk és beszámolhatunk róla szerte Európában.
